Megmutatjuk, hogyan teremthetsz összhangot a baba és a karrier között. Mit kell tenned várandósan és az otthon töltött hónapok alatt ahhoz, hogy a munkába visszatérve sikeres lehess, és egyúttal boldog anya is maradj?

Az első hónapok a babával

Ha eddig csak a munkahelyi ablakodból vetettél néhány pillantást a parkban babakocsit tologató anyukákra, bizonyára meglepetésként ér, milyen nehezen jutsz el ide egy-egy órára. A béke és nyugalom oázisának hitt baba-mama csendélet az első hónapokban inkább véget nem érő körforgásnak bizonyul az etetések, a babadédelgetés és a tisztába rakás közepette. Reálisabb elképzelésekkel nézel az előtted álló hónapokra, ha barátnődnél vagy testvérednél már belekukkanthattál a kisbabás élet hétköznapjaiba.

Akármilyen terveket is szövögettél, most már ott van a karodban egy békésen szundikáló angyalka vagy egy éjjel-nappal bömbölő kisoroszlán, a munkával kapcsolatos terveid pedig fényévnyire távolodtak tőled. Így van jól! Az első néhány hónap csak a tiétek. Ez az időszak az egymásra hangolódásé. Nem is olyan könnyű elfogadni, hogy egy kis gombóc a főnököd, aki időnként kiszámíthatatlanul követelőzik, néha azzal is elégedetlenkedik, ami tegnap még megfelelt, ráadásul az ebédidőt is megvonja olykor, az éjszakai műszakról már nem is beszélve.

Ne ess kétségbe, természetes, hogy neked sem könnyű beletalálnod az eddigitől nagyon eltérő életritmusba. Minél nagyobb a változás, annál több türelmet igényel az átállás. Persze nem kell egészen feladnod korábbi önmagadat. Személyiséged jelentősen gazdagodik az újszerű kihívások, érzelmi telítettség révén. Vedd észre az új élethelyzet örömforrásait, és a régiből is tarts meg néhány fontosat.

Készítsd elő a visszatérést!

A legfontosabb kérdés, hogyan tudod megoldani a pici felügyeletét. Bölcsődei férőhelyre valószínűleg hosszan kell várakoznod a jelentkezést követően, egyáltalán nem biztos, hogy éppen akkorra veszik fel a kicsit, amikor a munkába menetelt tervezed. A bölcsődei jelentkezés mellett vagy helyett más megoldáson is törd a fejed. Tájékozódj a környezetedben, a védőnőnél, más anyukáknál a lehetőségek felől.

Magánbölcsőde, családi napközi, bébiszitter, másik kisgyerekes anyuka, otthon dolgozó apuka vagy a nagymama jelenthet megoldást. Ha csak egyetlen lehetőséged van, mérlegelned kell, hogy a kicsinek megfelelő lesz-e az. Nem érdemes belemenned olyasmibe, amiről előre sejthető, hogy a kicsinek nem válik be, mert előbb-utóbb úgyis otthon maradás lesz a vége.

Akkor is a gyerek szempontjait helyezd előtérbe, ha többféle elhelyezési lehetőség közül választhatsz. Az anyagiak is nagymértékben szerepet játszanak persze, de néha csak hosszú távra előregondolva éri meg már most munkába állnod. Lehet, hogy a gyerekfelügyelet, a közlekedés jelentős összeggel kurtítja a havi bevételedet, mégis emellett döntesz, mert úgy érzed, későbbi munkalehetőségedet csak gyors visszatéréseddel tudod biztosítani. Akármikorra is tervezed, két hónappal előtte már konkrétan kezdj el készülni dolgozós életetekre.

Napirendeteket fokozatosan igazítsd a majdanihoz, szoktasd a picit a bébiszitterhez vagy a bölcsihez, egyeztess a főnököddel a visszatérés pontos idejéről.

Mi a jó a gyereknek?

• Könnyebben szokik hozzá a rendszeres, rövid ideig tartó távollétedhez, mint a változó időbeosztásúhoz. Az előbbi azt sugallja számára: anya elmegy, de tudom, hogy visszajön, míg az utóbbi állandó félelmet kelt benne, hiszen számára átláthatatlan és kiszámíthatatlan, mikor tűnsz el, és bizonytalan, mikor jössz vissza. Tehát inkább mindennap négyórás, mint heti kétszer változó beosztású távollét. A szopatást természetesen folytathatod, és érdemes is így döntened, hiszen ez biztos pont lesz a baba életében továbbra is.
• Fontos a második "kötődési személy". Ideális esetben ez mindig ugyanaz, akit megszeret, bizalmába fogad. A változó megoldások mindig újrakezdést jelentenek, bizalmatlanná és kétségbeesetten kapaszkodóvá válik a gyerek.
• Nyolc hónapos kora előtt és kétéves kora táján kevésbé viseli meg az elválás. Egyéves kora körül éppen olyan fejlődési szakaszban van, amit a kötődés kiépülése határoz meg - a napi búcsúzás éppen ellentétes a természetes folyamattal, nem csoda, ha nehezen megy.