A mozgás fejlődését két részben mutatjuk be hónapról hónapra a megszületéstől egészen a serdülőkor végéig.
A mozgásfejlődés mérföldköveit bizonyos képességek megjelenésével írhatjuk le, amelyek a későbbi helyváltoztatáshoz (lokomócióhoz) szükségesek és szabályszerűen követik egymást.

Az első ilyen lépés a fej felemelése hason fekvő helyzetben, majd a hasról a hátra fordulás. Ezt követi a segítséggel történő felülés, majd a megkapaszkodva felállás. A járás kezdetben segítséggel, majd önállóan történik. A járás biztos kialakulását követi a lépcsőn járás. A labdarúgás képessége pedig már komoly mozgásfejlődési érettséget igényel.

Az érésre jellemző, hogy a fejlődés előbb a fej, a nyak, majd később a felső végtagok területén erőteljesebb, és ezt követik az alsó végtagok mozgásai. Ezt nevezzük "fejtől farokig" (kefalo-kaudális) fejlődési iránynak. Ugyanakkor jellemző a a törzsközelitől kiinduló (proximodisztális) fejlődési irány is, amikor a fejlődés a testközeli izmokban mutatkozik, így a váll, a törzs területén, majd ezt követi a karok, a lábak, végül a kézujjak mozgásfejlődése.

Az újszülött mozgása önkéntelen jellegű, mintegy folytatódnak a méhen belül kialakult mozgásformák. Mindenekelőtt a végtagok összerendezetlen, véletlenszerűnek tűnő "kalimpálását" figyelhetjük meg. 1 hónapos korára viszont már próbálja a fejét megemelni hason fekvő helyzetben, ami néhány pillanatra sikerül is. 2 hónapos korában ez már tartósan sikerül. 3 hónapos korára pedig a legtöbb csecsemő megtanulja, hogy szilárd felszínen hasra fektetve fejét és mellkasát mindkét karjának megfeszítésével megemelje. 4 hónaposan az előbb említett testhelyzetben fejét függőlegesen képes tartani és jobbra-balra forgatni.

Ha a 4 hónapos csecsemőt hanyatt fekvésből mindkét kezénél fogva ülő helyzetbe segítjük, fejét késedelem nélkül megtartja, függőleges helyzetben fejét picit előretartja, de ingadozás nélkül helyben tartja. Teljesen függőlegesen 5 hónapos korában tartja a fejét. 5-6 hónapos korában kezd akaratlagosan oldalt fordulni: ez először hason fekvésből szokott sikerülni, majd ellenkező irányban is. Erre az időszakra jellemző még, hogy a csecsemő ülő helyzetből álló helyzetbe húzható fel, lába már megtartja súlyát. 6-6,5 hónaposan ebben a felállított helyzetben be-behajlítja a térdét és képes visszaegyenesedni. Ekkor már gyakran önállóan tud ülni, előrehajolva kezével támasztja meg magát, fenekét enyhén meg is emelheti.

Micsoda örömet szerezhetünk a már ülni tudó gyermekünknek, ha a térdünkön meglovagoltatjuk és eközben a következő mondókát mondjuk:

"Baba, ülj a térdemre, lovagoljunk Szegedre. Ott árulják a rózsát, kapsz belőle bokrétát."

7 hónapos korban a hason fekvő csecsemő képes a vízszintes síkban elfordulni, ha valamely tárgyat kíván elérni, de ha nincs közvetlen közelében, nem tud közelíteni hozzá. 9-10 hónapos korára megtanul kúszni vagy mászni, és ez már a helyváltoztatás fejlettebb formája. Erre az időszakra utal az alábbi mondóka:

"Rajta, aki épkézláb, Ha így nem bír, négykézláb."

Ezt követi a kapaszkodással való felállás, majd az önálló állás és végül a járás kezdete. A szakirodalom a járás kezdeti időpontját átlag 14 hónapos korra teszi. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a mai gyerekek átlagban valamivel korábban kezdenek el járni. Az egyéni különbségek igen nagyok, ezért nem érdemes számolgatni, hogy ez, vagy az a rokon gyerek, a szomszédék kisfia vagy kislánya amikor ennyi és ennyi idős volt, akkor már járt. Amelyik gyerek elindul, annak az agysejtjei, idegpályái, izmai már végre tudják hajtani a feladatukat. Ezt az érési folyamatot semmiféle tanítás nem tudja siettetni. A gyermek magától, próbálgatva jut el a legbiztosabban a helyes, a biztos mozdulathoz. Egyébként egyes gyermekek már 9 hónapos korban önállóan járnak, míg mások csak 18 hónapos kor után jutnak el erre a szintre. Normál időnek tekintjük még a 18 hónapos kor előtt kezdődő járást. Most pedig lássunk néhány mondókát, amelyekkel gyermekeink első lépéseit kísérhetjük:

"Jár a baba, jár, Mint a kiskirály, Szedegeti a lábát, Kapkodja a bocskorát." Vagy:

"Jár, jár, jár, Járni tanul már, Tipeg, topog bocskorában, Pici baba szép korában, Járni tanul már."

A gyermek kezdeti járása bizonytalan, dülöngélő, gyakran lehuppan, esetlen. Ez azért van, mert az előrelendülő testsúly az egész gyermeket minden lépésnél előrerántja, "fut a saját súlypontja után". Mindezek ellensúlyozására terpeszti szét a lábát, és nyújtja előre a karját, amíg a járás nem válik magabiztos, többé-kevésbé automatizált műveletrendszerré.